Voltaképpen ezzel a cikkel kellett volna kezdenem blogom, most már belátom.
Most letisztáznám ebben az artikulusban, mi is az, aminek eltörléséért többek között sokak példaképe, David Gale is harcolt. /Igaz, végül ő is a siralomházban végzi nemi erőszakért+ gyilkosságért/.
A legsúlyosabb, az élet elvételét eredményező jogkövetkezménynek tekinthető, mely egyúttal a legrégibb büntetések közé sorolandó. Kiszabása mondani se kell hogy rendkívül gyakori volt és végrehajtása nemegyszer jóval túllépte a kegyetlenség legmagasabb fokát.
A legtöbb bűncselekmény evidens büntetése- volt.
Ezen korszakokban az emberi életnek alig volt valami értéke. Az emberek korai halálával lehetett számolni a mindennapi életben is.
Elsők között foglaltak állást ez ellen: Thomas More, az Utópia című fő művében. Kiváltképp Cesare Beccaria Bűntett és büntetés c. korszakos hatású, liberális alapmotívumokkal átszőtt remekműve segített enyhíteni az echte vérbíróságok ítélkezési gyakorlatát.
Elsőként a toscanai uralkodó törölte el a halálbüntetést, II. Lipót, majd II. József Sonnenfels tanításának hatására, és helyébe a gályarabságot ültették. Azonban a kezdeti nekibuzdulás nem tartott sokáig, Kufsteinben hamarosan, 1795-től kezdve újra üzemeltek a hóhérüzemek. Ettől függetlenül az abolicionista törekvések elérték, hogy Hollandia és Portugália a XIX. század végére ténylegesen végleg eltöröljék a halálbüntetést.
Hazai szinten kiemelendő Szemere Bertalan miniszterelnök neve, ki 1841-ben megjelent és Akadémiai- díjjal jutalmazott pályamunkájában azt írta, hogy a halálbüntetés időtévesztő, ergo anakronisztikus. Helyette az életfogytiglant javasolta. 1843-ban szintén a halálbüntetés eltörlése mellett foglalnak állást. A sokat emlegetett Csemegi- kódex is elég szűk körre szorítja már le, csak a király személye elleni felségsértés és gyilkosság esetén engedi alkalmazni. Láss csodát, a XX. század elejére drasztikusan lecsökkent a kivégzések száma, nagyon elvétve alkalmazták.
Az 1950. évi BTá fenntartotta a halálbüntetést, lehetőségét igen messzire kiterjesztette, politikai, gazdasági, tulajdon elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben is alkalmaztak halálbüntetést.
Az 1961. évi BTK-ban a halálbüntetés alkalmazására 28 rendelkezés ad lehetőséget, annak csaknem a fele a katonai bűncselekményekkel kapcsolatos. 1971-ben szűkítik a kört ismét, mellőzik a vagyon elleni deliktumoknál, valamint a közveszélyokozás minősített eseteinél.
1978-tól /ez a hatályos BTK/ a halálbüntetés mindig vagylagos és kivételes jellegű főbüntetésként szerepelt. 26 bűncselekményi tényállásnál fordult elő a halállal való fenyegetés.
Idehaza az 23/1990. (X.31.) AB határozat semmisíti meg a halálbüntetés alternatíváját, győzedelmeskedni hagyva az abolicionista álláspontot.
Jelenleg a halálbüntetés szabályozása és alkalmazása, illetőleg az eltörlés tekintetében a világ országai négy csoportra oszthatók.
1, Szabályozzák és alkalmazzák is: Oroszország, Ukrajna, Szaúd- Arábia, India, Irán, Kína, USA, Japán.
2, Ismeri és fenntartja, de a gyakorlatban hosszabb ideje nem alkalmazzák: Törökország, Bolívia, Gambia, Mali, Niger, Szenegál.
3, Különleges katonai bűncselekmények miatt halállal fenyegetik a tetteseket: Argentína, Brazíilia.
4, Teljes abolíció: egyértelműen és mindenre kiterjedően, békés és háborús időszakban egyaránt eltörölték a halálbüntetést: az európai országok nagy többsége+ Venezuela, Ecuador, Uruguay, Kolumbia.
Végezetül álljon itt az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságjogok védelméről szóló Római Egyezmény 13. jegyzőkönyve: "A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni."
